Heine, Heinrich: Utcák kihaltak, csendes az éjjel (Still ist die Nacht, es ruhen die Gassen Magyar nyelven)

Still ist die Nacht, es ruhen die Gassen,
In diesem Hause wohnte mein Schatz;
Sie hat schon längst die Stadt verlassen,
Doch steht noch das Haus auf demselben Platz.

Da steht auch ein Mensch und starrt in die Höhe,
Und ringt die Hände, vor Schmerzensgewalt;
Mir graust es, wenn ich sein Antlitz sehe -
Der Mond zeigt mir meine eigne Gestalt.

Du Doppeltgänger! du bleicher Geselle!
Was äffst du nach mein Liebesleid,
Das mich gequält auf dieser Stelle,
So manche Nacht, in alter Zeit?

Utcák kihaltak, csendes az éjjel,
E házban lakott szép szeretőm;
A városból elment már régen.
De téren még  áll a  ház, mint azelőtt.
 
Ott áll egy ember is, a házra néz fel,
A fájdalmában tördeli kezét;
Ha arcára tekintek, szinte félek –
Mert Hold sajátomat tárja elém.
 
Te sápadt hasonmás! mért utánzod énem!
Vagy kínomat gúnyolod tán
E helyen, hol a szívem régen
Nem kevés éjszakán úgy fájt?