Kästner, Erich: Öregek otthona (Das Altersheim Magyar nyelven)

Das ist ein Pensionat für Greise.
Hier hat man Zeit.
Die Endstation der Lebensreise
ist nicht mehr weit.
Gestern trug man Kinderschuhe.
Heute sitzt man hier vorm Haus.
Morgen fährt man zur ewigen Ruhe
ins Jenseits hinaus.

Ach, so ein Leben ist rasch vergangen,
wie lang es auch sei.
Hat es nicht eben erst angefangen?
Schon ist´s vorbei.

Die sich hier zur Ruhe setzten,
wissen vor allem das eine:
Das ist die letzte Station vor der letzten.
Dazwischen liegt keine.

Ez a nyugdíjas aggok otthona.
Itt van idő.
Végállomást hoz e ponton a
közeljövő.
Tegnap gyermek voltál, talpon.
Ma itt kint ülsz, a háznál.
Holnap utazás, örök nyugalom,
s a túlvilág vár.

Hogy ez az élet hogy lepereghet!
Meddig tartson még?
Vagy nem épp még most volt csak a kezdet?
S már itt a vég.

Ki itt került állományba,
annak egyvalami látszik:
Betért a végső előtti állomásra.
Közte nincsen másik.