Morgenstern, Christian: Der Träumer

Palmström stellt ein Bündel Kerzen
auf des Nachttischs Marmorplatte
und verfolgt es beim Zerschmelzen.

Seltsam formt es ein Gebirge
aus herabgefloßner Lava,
bildet Zotteln, Zungen, Schnecken.

Schwankend über dem Gerinne
stehn die Dochte mit den Flammen
gleichwie goldene Zypressen.

Auf den weißen Märchenfelsen
schaut des Träumers Auge Scharen
unverzagter Sonnenpilger.

Palmström egy sor faggyúgyertyát
éjjeliszekrényre hordott,
s lesi, olvadást milyent lát.

Mintha hegyháttá csorogva
fagyna szét a faggyuláva,
csigává meg mi-a-szösszé.

Roskadozva ácsorognak
a ki-kihúnyó kanócok:
mint ciprus ha bántja köszvény.

Ilyes fehér meseöntvényt
lát szem (kettő) lecsukódón,
rajt’ gondolt zarándokhorda.
   
   
   
Komolytalan versről szóló komoly(kodó) elmélkedés:

A német költészetben az asszonánc „hibás rímnek”, „álrímnek” számít, annak ellenére, hogy a népköltészet él vele, sőt egyes költők is éltek vele olykor, különleges hatásokat keltve ilymódon. Ez az asszoncánc olyan, mint az úgynevezett spanyol asszonánc: csak a magánhangzók azonosak, a mássalhangzók nem csak nem azonosak, hanem még csak nem is hasonlítanak egymásra. Magyar fül az ilyenben nem hallja az összecsengést. Olykor a két sorvég mássalhangzói között is előfordul hasonlóság, az már emlékeztet a magyar rímre: a magyar „rím” ritkán igazi, „tiszta" rím, többnyire kellemesen összecsengő asszonánc. „(Schn)ecken — (Zypr)essen — (Märchenf)elsen” és „(Fl)ammen — (Sch)aren”: német szempontból az ilyen sem rím, de ugyancsak több, mint spanyol asszonánc. Csak egy sorvég, a „Lava” nem hasonlít egyetlen más sorra sem.

„Kerzen — -schmelzen” magyar fül számára kitűnő rím, és feltételezem, hogy a német fül is érzékeli a jó összecsengést. „Gebirge — Gerinne” kevésbé összecsengő, mégis feltűnő a közöttük lévő hasonlóság; hogy a „-pilger” is hozzájuk tartozónak tartható-e, az nem biztos, túl messze is van tőlük; de spanyol asszonáncnak tökéletes.

Ha itt ezek az asszonáncok szabályosan volnának elosztva, akkor egyértelmű volna a rímelési intenció;  ennek hiányában az is feltételezhető, hogy ezek pusztán véletlen egybecsengések. De azért ez kevésbé valószínű, mert ahhoz mégiscsak túl feltűnőek. Morgenstern Palströmje pancser, dilettáns, bohókás figura; lehet, hogy erre céloz a vers pancser, dilettáns, bohókás „rímelése”.

Magyar fordításban alighanem fölösleges dolog utánozni ezt. De lehet; akkor miért ne? Annak ellenére, hogy fennáll az a „veszély”, hogy a ROSSZ német „álrím” vagy „fals rím” JÓ magyar rímnek fog érződni... Még a „kanócok — lecsukódón” sem elfogadhatatlan rím, legnagyobb költőink verseiben is elő-előfordulnak ilyenek. Hasonlóképpen „szösszé — köszvény” stb. Rosszul verselni magyarul sokkal nehezebb, mint jól verselni; egészen különleges tehetség, szuperbotfül kell hozzá, hogy menjen, mint a karikacsapás. Szerencsére vannak ilyen szuperbotfülek (gyakran szuperfafej két oldalán ágaskodnak)...

Az utolsó sor: „Sonnenpilger” alighanem azt jelenti, hogy „napzarándokok” (mi az?), esetleg  „napsütötte zarándokok”. De én merészen kiötöltem, hogy a „sonnen” állhat rendhagyó módon „gesonnen” helyett is, és akkor jelentheti azt, hogy „kiötölt, kigondolt”... hiszen csak Palström gondolja őket zarándokoknak. Szerintem emiatt nem forog a sírjában Morgenstern, sőt talán még helyesli is ötletecskémet.