Morgenstern, Christian: Ki az Igazságot kutatja (komoly vers) (Die zur Wahrheit wandern Magyar nyelven)
Die zur Wahrheit wandern (Német) Eine Spanne gehn wir, Selbst der Liebste ringet schafft, sein selbst Durchchrister,
|
Ki az Igazságot kutatja (komoly vers) (Magyar)Igazságzarándok — Vélnéd, egy az Útunk, Még a Legkegyeltebb átkeresztelődőn — U | — U | — U
Kinek írom ezt? Biztos vagyok benne, hogy senkit sem érdekel, illetve akit érdekel, az tudja nélkülem is, verstanokból vagy mert ösztönösen érzi, hallja. A Magyarul Bábelen egyik jeles és nagyon szorgalmas fordítója azt írta nekem, hogy a verstan őt már az egyetemen is untatta, és én is csak azért írok ilyeneket a fordításaim alá, hogy mutassam, hogy milyen feneokos vagyok. Ezek szerint azt gondolja ő, hogy ezek fölösleges tudnivalók illetve tudninemvalók. Én is azt gondolom, hogy a versolvasók nagy többségének tudomása sincs a prozódiáról, a versek ritmusszabályairól, vagy ha van, akkor fölöslegesnek tartja őket. De maguk a költők egyáltalán nem tartják fölöslegesnek: ha nem szabadverset írnak, akkor majdnem mindegyikük többékevésbé pontosan sőt a legtöbbször pedánsan követi ezeket a szabályokat. A fenti szuperideológikus, nem „formalista" vers is. Miért olyan fontos neki, hogy minden versszak ugyanazt a sémát kövesse? Én sem tudom, hogy miért, de fontos neki. Mindazonáltal csak kevés versben a legfőbb dolog a ritmus. A fordításokba a vers ritmusa csak korlátozott mértékben menthető át, főleg azért, mert a két nyelvnek különböző a fonetikai rendszere. Ami átmenthető, az inkább csak a ritmikai séma (pl. itt az, amit fönt lekottáztam), de mint említettem, a magyarban azt nem a szóhangsúlyokkal, hanem az időmértékes értelemben vett szótaghosszúsággal ill. rövidséggel valósítják meg, és ez már nagy különbség. De azért a lüktetés mégis utánozható. A magyar költők-műfordítók majdem mindig pontosan követik az eredeti vers prozódiai sémáját, bár nem mindig aggályosan: ha valami fontos dolog „nem fér bele”, nem gyömöszölhető bele a sémába, akkor egy kicsit lazábban kezelik a sémát, és igazuk is van. Én az átlagnál pedánsabb vagyok ebben, de ezt nem tartom érdemnek, hanem inkább csak afféle „sportteljesítménynek”, mint Karinthy egyik írásában az az erőművész, aki kénytelen átképezni magát a similabdadobálásra: a similabdáiba titokban elrejt egy-egy ezer kilós súlyt. Tehát háromezer kiló zabot hegyez... A fenti fordításban is sikerült pontosan megtartanom a sémát, persze nem minden manipuláció nélkül. Főleg az első sorral — „igazságzarándok” — nem szeretnék büszkélkedni, pedig látszólag lehetne, mert elég jó szóalkotás. Csakhogy az eredeti vers első sora — „Kik az Igazság felé vonulnak” — azokra a korálokra és más vallásos énekekre látszik utalni, amelyeket a hívő emberek kórusban szoktak énekelni, pl. Wer nur den lieben Gott läßt walten (Ki dolgát mind az Úrra hagyja; híres Bach-korál), vagy Wer Gott vertraut, hat wohl gebaut; Wer in dem Schutz des Höchsten ist, vagy Die mit Tränen säen, werden mit Freuden ernten (A kik könyhullatással vetnek, vígadozással aratnak majd; 126. zsoltár) stb., a vers pedig ennek a kollektív igazságkeresésnek fittyet hányva nem a „kollektív” Isten kereséséről szól, hanem éppen ellenkezőleg útitársak nélküli, magányos Istenkeresésről azaz kiki saját igazi énjének kereséséről. (Nietzsche mond ilyeneket.) Ezt itt fontosabb átmenteni, mint a prozódiai sémát. (A Durchchrister szót nem találtam sehol, valamiféle ,christen’ (= megkeresztelni?) szót sem. Azt gondolom, hogy ez a szó Morgenstern fejében azt jelentette, hogy „átkeresztelő”: „saját maga átkeresztelőjeként teremt új Istenalapot”; ez áll szó szerint a eredetiben, feltéve, hogy jól értelmeztem.)
|