Rilke, Rainer Maria: [Szeretlek, te leggyöngédebb törvény …] (Ich liebe dich, du sanftestes Gesetz Magyar nyelven)

Ich liebe dich, du sanftestes Gesetz,

an dem wir reiften, da wir mit ihm rangen;

du großes Heimweh, das wir nicht bezwangen,

du Wald, aus dem wir nie hinausgegangen,

du Lied, das wir mit jedem Schweigen sangen,

du dunkles Netz,

darin sich flüchtend die Gefühle fangen.

Du hast dich so unendlich groß begonnen

an jenem Tage, da du uns begannst, -

und wir sind so gereift in deinen Sonnen,

so breit geworden und so tief gepflanzt,

dass du in Menschen, Engeln und Madonnen

dich ruhend jetzt vollenden kannst.

Lass deine Hand am Hang der Himmel ruhn

und dulde stumm, was wir dir dunkel tun.

Das Stundenbuch: Buch vom Mönchischen Leben

Szeretlek, te leggyöngédebb törvény,

tőled értünk be, küzdve végig veled;

de nagy honvágy vagy, s nem veszítesz teret,

erdő, amely soha ki nem  engedett,

dal, amit hallgatás mégis énekelt,

dús szövevény,

mely ficánkolva fogja az érzelmet.

Magaddal tettél végtelen nagy csodát

akkor, mikor mi jöttünk a sorban, --

és érünk mi mind, akit csak Napod lát

úgy kiterjedtünk, olyan mély bolyban,

hogy embert és angyalt, avagy Madonnát

tölthetsz be mély nyugalommal.

Kezed nyugodtan kísérje egünk,

s némán tűrd, mit veled tompán teszünk.

forrás: Az imaórák könyve