Ringelnatz, Joachim: Négy lépcsőfok magasan, alkonyatkor (Vier Treppen hoch bei Dämmerung Magyar nyelven)

Du mußt die Leute in die Fresse knacken.

Dann, wenn sie aufmerksam geworden sind, –

Vielleicht nach einer Eisenstange packen, –

Mußt du zu ihnen wie zu einem Kind

Ganz schamlos fromm und ärmlich einfach reden

Von Dingen, die du eben noch nicht wußtest.

Und bittst sie um Verzeihung – einzeln jeden –,

Daß du sie in die Fresse schlagen mußtest.

Und wenn du siegst: so sollst du traurig gehen,

Mit einem Witz. Und sie nie wieder sehen.

Csapj jól a képükbe az embereknek,
   
S ha kinyitotta fülük az erély, —
   
Nem árt egy vasdorongot kézbevenned, —
   
S mint gyermekhez, olyasmiről beszélj
   
Pofátlan-jámboran és primitíven,
    
Amiről gőzöd sincs, míg kezed ágál.
    
Majd kérj szépen bocsánatot — de minden
    
Egyes tagtól, hogy pofájába vágtál.
    
Ha győztél, lépj le, bús viccet mesélve.
   
S legyen mindnek elfelejtve a képe.