Storm, Theodor: Schleswig-Holsteinből írom (Aus Schleswig-Holstein Magyar nyelven)

Das Banner hoch! die weiße Nessel!    

Und hoch das blaue Löwenpaar!          

Sie sind des Hauses heilig Zeichen       

Und unverletzlich immerdar.                

Und wo wir festlich uns vereinen,

Die blauen Löwen halten Wacht;

Zu Kränzen winden wir die Nessel

In unsrer Buchen Blätterpracht.

Doch tret getrost auf unsre Schwelle,

Wer uns vertraut und wer getreu;

Nicht brennen wird die weiße Nessel

Und brüllen nicht der blaue Leu.

Das Banner hoch! das Sonnenleuchten

In seine freien Schwingen fällt;

Und daß es rauschend sich entfalte

Und sichtbarlich vor aller Welt.

Vereinigt noch durch manch Jahrhundert

Soll das Geschwisterwappen wehn -

Das Banner hoch! damit wir fühlen,

Daß wir auf eigner Erde stehn.

Fehér csalános lobogót!
   
És két kék oroszlánt, nemest!
   
Szent jelképeit eme Háznak,
   
Mely sérthetetlen s végleges.
   
  
   
Az egyesülésünk ha ünnep,
   
Ránk két kék oroszlán vigyáz;
   
Koszorút fonunk a csalánból
   
Bükklevélbe, s gyúl honfiláz.
   
   
  
De lépje bízvást küszöbünk át,
   
Ki bízik bennünk s aki hű;
   
Nem égeti azt meg csalánunk,
   
S oroszlánunk galambszivű.
   
   
   
Lobogót fel! Napragyogásra
   
Nagy, szabad szárnyalása hág;
   
Harsányan suhog a szelekben
   
És láthatja egy nagyvilág.
   
   
   
Száz esztendőkig egyesülve
   
Ragyogjon ikercímerünk!
   
Zászlót fel! Úgy érezhető,
   
Hogy ez a mi saját terünk.
   
   
   
Schleswig és Holstein két, vegyes — dán és német — lakosságú hercegség volt. A történelem során többnyire önállóak voltak; a XIX. században mind Dánia, mind Poroszország magának követelte őket. Két háború is folyt értük, az elsőt Dánia nyerte meg, a másodikat, 1864-ben, Poroszország. Nyilvánvalóan ekkor írta Storm ezt a sztereotip, politikai plakát stílusú verset, minden bizonnyal megrendelésre vagy felkérésre, bár mint schleswigi születésű német, alighanem maga is örült a fejleménynek.

Schleswig-Holstein kettős címerében az egyik, a kék oroszlánok, Schleswigé volt, a másik, ezüst csalánlevél, Holsteiné. Az „egyesítés” nem a Poroszországhoz csatolást jelenti, mert a címerek anélkül is magasra emelhetők, hanem a két hercegség egyesítését: mint egyetlen provinciát csatolták őket Poroszországhoz (bár hivatalosan csak 1867-ben). A csalánkoszorúnak bükkfalevélbe fonása mindazonáltal valószínűleg a Poroszországhoz (Németországhoz) való csatolásra is céloz, mert a bükköt (a tölggyel együtt) valamiképpen a németség szimbólumának érzi a német néplélek (bár akkor az oroszlánokat is fel kellett volna ültetni a bükkfára...). Az utolsó sor is arra mutat, hogy csak most lett érezhető, hogy Schleswig-Holstein „a saját terünk”, és hogy a dán időkben ez még nem volt érezhető. Storm 1864-ben Németországból visszaköltözött szülővárosába, a schleswigi Husumba: meghívták valamelyik városi hivatal élére.