Wildgans, Anton: Harlekinade

Herein! - Euch kostet der Spaß keinen Heller -
Hier klingelt kein Beutel, hier scheppert kein Teller -
Herein und staunet die Wunder an,
Die meine Kunst euch zeigen kann!
Alles will ich euch sehen lassen:
Bocksprünge und bizarre Grimassen -
Wie man zur Schlange verrenkt seine Glieder,
Wie man Klagen singt oder närrische Lieder,
Wie man verstohlene Tränen weint,
Die Augen kneift und zu lachen scheint,
Wie man lästert und flucht beim stillen Gebet,
Eine Jungfrau liebt und zu Dirnen geht -!
Das wird euch nirgends so leicht geboten -
Ich spiele Verbrecher und Idioten,
Selbstmörder vor dem tödlichen Schuß -
Bin auch mit den Tieren auf bestem Fuß.
Ich kann euch die Stimmen imitieren
Von solchen auf zweien und solchen auf vieren -
Mit einem Wort, alle Gründe und Tiefen,
Wohin sich jemals Gefühle verliefen,
Vom Hunger bis zu der Gottidee,
Vom derben Trieb bis zum Liebesweh,
Vom Heiland bis zum linken Schächer
Vom Eremiten zum Lebenszecher -
All dieses sonderbare Gewirre,
In dem euch Kopf und Herz wird irre,
Dies Kunterbunt, diesen Fastnachtreigen
Laßt euch in meiner Bude zeigen -
Und lachen sollt ihr und euch ergetzen -
Nur eins - gewickelt in Lumpen und Fetzen
Liegt hinter dem Vorhang ein armes Ding,
Das mir beinahe zuschanden ging -
Das ist meine Narrenseele - verzeiht,
Wenn sie bisweilen den Spuk überschreit.

Gyertek be egy ingyen szórakozásér’!
Nincs díj se belépti, kalap vagy a tányér —
Gyertek be, ti, lássatok csodát,
Hasonlót nem mindenki lát!
Jer, hogy trükköt, bátort s botort láss:
Lesz bakugrás és furcsa vigyorgás —
Mint kígyó, láb- s karok úgy tekeregnek,
Csuda sok buta dal lesz nagy gyerekeknek,
Látjátok a szem műkönnyeit,
S mosolyt színlelve hogyan hunyorít,
S mi az Istent káromoló ima.
Egy férj (!) megy a rosszlányt látni ma,
A két szemetek nálam csupa jót lát:
Megjátszani bűnöst és idiótát,
Öngyilkost, szájba midőn belelőtt —
És nagy vagyok én állat előtt.
Utánzom a hangját, bármi légyen,
Járjon két lábon, járjon a négyen,
Egyszóval, az összes földbeli mélység,
Amelybe eszünk lemerülve néz szét,
Az éh meg az Istenfogalom,
A szellemi lény meg a durva barom,
A Megváltó meg a Rossz Latorja,
A remete s a kocsma borja —
Mindez különös, nagy zűrzavarban,
Fejben és szívben össze se varrtan,
Mindez a tarkabarka farsang
Bódémban kavarogva harsan —
S nevetni fogsz, de sosem nevetsz ki —
De jaj — van itt egy rongy — pici fecni—
A függöny mögött egy kis izé,
Mely — szégyen — mely nem ezé s nem azé,
Ez az egy bajom, ez — bocsánatot,
Hogy ez időnként túlzokog.