Fletcher, John: Away, Delights

Away, delights! go seek some other dwelling,

              For I must die.

Farewell, false love! thy tongue is ever telling

              Lie after lie.

For ever let me rest now from thy smarts;

              Alas, for pity go

              And fire their hearts

That have been hard to thee! Mine was not so.

Never again deluding love shall know me,

              For I will die;

And all those griefs that think to overgrow me

              Shall be as I:

For ever will I sleep, while poor maids cry

              ‘ Alas, for pity stay,

              And let us die

With thee! Men cannot mock us in the clay.

Tűnjetek, örömek, újabb tanyára,

én meghalok;

menj, szerelem, nyelved hamis szavára

úgysem adok.

Ne küldd rám többé gyötrelmeidet;

ó, távozz, légy kegyes,

gyújtogass szíveket:

kik dacoltak, nem úgy, mint én; eressz.

Álnok szerelem, nem lelsz soha többé,

mert meghalok;

tűnsz, hiú kín, olyan leszel örökké,

mint én vagyok:

mindegyre alszom, míg sírnak a lányok:

„Ó, légy kegyes, maradj;

vígy el, no ládd, ott

férfi nem bánt minket, véd az agyag."