Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Owen, Wilfred: Exposure

Owen, Wilfred portréja

Exposure (Angol)

Our brains ache, in the merciless iced east winds that knive us...

Wearied we keep awake because the night is silent...

Low, drooping flares confuse our memory of the salient...

Worried by silence, sentries whisper, curious, nervous,

             But nothing happens.

 

Watching, we hear the mad gusts tugging on the wire,

Like twitching agonies of men among its brambles.

Northward, incessantly, the flickering gunnery rumbles,

Far off, like a dull rumour of some other war.

             What are we doing here?

 

The poignant misery of dawn begins to grow...

We only know war lasts, rain soaks, and clouds sag stormy.

Dawn massing in the east her melancholy army

Attacks once more in ranks on shivering ranks of gray,

             But nothing happens.

 

Sudden successive flights of bullets streak the silence.

Less deathly than the air that shudders black with snow,

With sidelong flowing flakes that flock, pause, and renew;

We watch them wandering up and down the wind's nonchalance,

             But nothing happens.

 

Pale flakes with fingering stealth come feeling for our faces -

We cringe in holes, back on forgotten dreams, and stare, snow-dazed,

Deep into grassier ditches. So we drowse, sun-dozed,

Littered with blossoms trickling where the blackbird fusses,

             - Is it that we are dying?

 

Slowly our ghosts drag home: glimpsing th sunk fires, glozed

With crusted dark-red jewels; crickets jingle there;

For hours the innocent mice rejoice: the house is theirs;

Shutters and doors, all closed: on us the doors are closed, -

             We turn back to our dying.

 

Since we believe not otherwise can kind fires burn;

Nor ever suns smile true on child, or field, or fruit.

For God's invincible spring our love is made afraid;

Therefore, not loath, we lie out here; therefore were born,

             For love of God seems dying.

 

To-night, this frost will fasten on this mud and us,

Shrivelling many hands, puckering foreheads crisp.

The burying-party, picks and shovels in shaking grasp,

Pause over half-known faces. All their eyes are ice,

             But nothing happens. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.fulladsl.be/spb1667

Kitéve (Magyar)

Agyunk sajog: keleti szél késel kegyetlen;

vergődve virrasztunk: az éj hallgatag;

jelzőrakéta villant lövészárok-szegletet,

a csöndben őrök szisszennek szakadatlan,

s a helyzet változatlan.

 

Széllökések rohamai közt ráng a drót,

mintha emberek fetrengenének kuszaságán;

északról ágyutűz dördül s villan az égen,

távolról tétován hírel más háborút.

Mit keresünk itt?

 

Kel a hajnal: nyomorusága egyre áthatóbb.

Háboru, eső, viharfelhők: ennyit tudunk csak,

s ő keletről, míg szürke soraink dideregnek,

szüntelen s színtelen hadra bocsát hadat,

s a helyzet változatlan.

 

A csöndet hirtelen puskagolyók csíkozzák,

halálthozóbb a lég, mely hótól feketén remeg;

a pelyhek ferde pályán szanaszét szállanak,

hogy henye fuvalmak dobálják s vinni kezdjék,

s a helyzet változatlan.

 

Lopva arcunkat araszolják puha pelyhek.

Lyukakban lapítunk, s hullunk mélán a hótól

füvesebb árkokba: nap sült ránk, előtör

pergő szirmok közül, sárgarigók dalolnak.

Elérkezett halálunk?

 

Keservesen hazakísértünk; szemünk tűzhelyre tér:

rőt ékkőfoglalat. Húzza tücsökzenész,

ártatlan egér vigad, amíg övé a ház;

ajtó, zsalu mind zárva. Innen kizár a zár,

de befogad halálunk.

 

Mert hisszük őket, nem másért égnek jó tüzek,

nap nem másért süt gyereket, gyümölcsöt, mezőt.

Tartunk tavaszától, ekképp oltalmazott,

nem kelletlen kínlódunk, mindőnk arra született:

Istentől van halálunk.

 

Sokunkat ma éjjel sárral foglalja fagyba:

kéz hervadtan hull, homlok hámlik ropogósan.

A temetőbrigád, csákány, lapát a kézben

idegenekre néz: jégszemek jégszemekbe.

A helyzet változatlan.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap