Poe, Edgar Allan: Lee Annabel (Annabel Lee Magyar nyelven)

It was many and many a year ago,
In a kingdom by the sea,
That a maiden there lived whom you may know
By the name of Annabel Lee;
And this maiden she lived with no other thought
Than to love and be loved by me.

I was a child and she was a child,
In this kingdom by the sea:
But we loved with a love that was more than love -
I and my Annabel Lee;
With a love that the winged seraphs of heaven
Coveted her and me.

And this was the reason that, long ago,
In this kingdom by the sea,
A wind blew out of a cloud, chilling
My beautiful Annabel Lee;
So that her high-born kinsmen came
And bore her away from me,
To shut her up in a sepulchre
In this kingdom by the sea.

The angels, not half so happy in heaven,
Went envying her and me -
Yes! that was the reason (as all men know,
In this kingdom by the sea)
That the wind came out of the cloud one night,
Chilling and killing my Annabel Lee.

But our love it was stronger by far than the love
Of those who were older than we -
Of many far wiser than we -
And neither the angels in heaven above,
Nor the demons down under the sea,
Can ever dissever my soul from the soul
Of the beautiful Annabel Lee;

For the moon never beams without bringing me dreams
Of the beautiful Annabel Lee;
And the stars never rise but I feel the bright eyes
Of the beautiful Annabel Lee;
And so, all the night-tide, I lie down by the side
Of my darling -my darling -my life and my bride,
In the sepulchre there by the sea -
In her tomb by the sounding sea.

Egy országban — de sok éve már! —
Mely a tengert éri el —
Élt egy leányka, de tudhatod is
A nevét: Lee Annabel.
Sose volt e lánynak a gondja más,
Mint hogy szeretnie kell.

Gyerek voltam s az a lány gyerek
Ahol a tengert érni el:
De szerettünk, s több az mint szerelem —
Én s ki enyém: Lee Annabel;
Hogy olyant az a szárnyas égbeli Tűz-
Angyal is irigyel

És éppen ezért történt vele az,
Ott hol a tengert érni el,
Hogy egy felhő szele rálehelt,
S meghűlt nekem Annabel.
Tőlem előkelő rokonok
Elvitték szépszerivel
S egy sírba bezárták éppen ott,
Hol a tengert érni el.

Nem oly boldog, nem, az égi lakó,
Minket ezért irigyel —
És éppen ezért (mint tudja a nép
Mely a tengert érheti el)
Egy éjjeli felhőnek szele jött
S meghűlt s megölődött Annabel.

De szerelmünk sokkal erősebb volt
Mint felnőtté ha ölel —
Vagy okossabbé ha ölel —
És így odafent ég angyalai,
S lent szörny mely a tenger alá merül el
Nem választhatnak szét, maradunk
Együtt, én s Annabel.

Mert álmokat olt lelkembe a hold,
S bennük jár Lee Annabel;
S csillag mi nekem? Nem más: az a szem,
És néz vele Annabel;
Ha száll az éjszaka rám, lefekszem az oldalán
Drágámnak — életem ő s arám —
Sírjába, a sír takar el,
Zúgó tengeri sír fed el.