Sitwell, Edith: Sailor, What of the Isles

To Millicent Huddleston Rogers

'Sailor, What of the Isles -
The green worlds grown
From a little seed ? What of the islands known and those unknown?'

'I have returned over the long and lonely sea;
And only human need
For the world of men is mine; I have forgot Immensity.

The rustling sea was a green world of leaves;
The isle of Hispaniola in its form
Was like the leaf of a chestnut tree in June.
And there is the gold region - the gold falls like rain with a long and leafy tune.

An old man bore us lumps of gold… the small,
Like walnuts husked with earth; the great,
As large as oranges, and leafy earth
Still clung to them. And when you thought that fireflies lit the night,
These were but nuggets, lying on the dark earth, burning bright.'

'Sailor, what of the maps of the known world?' 'The old Chinese,
Whose talk was like the sound of June leaves drinking rain,
Constructed maps of the known world - the few
Islands and two countries that they knew.

They thought the heavens were round,
The earth square, and their empire at the earth's centre… just as you
And I believe we are the world's centre and the stars
Are grown from us as the bright seas in a rind of gold
Are grown from the smooth stem of the orange-tree.

Those maps of the Yellow Empire then were drawn,
As we think, upside down:
Tongking was placed
Where usually the North stands, and Mongolia graced
The South. The names, too, were writ upside down.
For how is it possible, in this flat world, to know
Why South should be below, the North above -
Why man should hold creeds high one moment, the next moment low?'

'Sailor, what of the maps of skies? Is that Orion?' 'No, the sight
Is of a far island. What you see
Is where they are gathering carbuncles, garnets, diamonds bright
As fireflies with a gardener's rake under the spice-trees and the orange-trees.'

'Sailor, what do you know of this world, my Self… a child
Standing before you? - Or an isle
To which no sail has crossed over the long and lonely sea?
What do you know of this island, of the soil
In which all sainthood or insanity, murder or mockery grows - a leafy tree?'

'No more than the gardeners and astronomers who make
Their catalogues of stars for heavens and seeds for garden beds
Know of their green worlds; or the soil, of the great beasts
Whose skin shines like gold fire or fireflies, and whose nostrils snort great stars -

The beasts - huge flowers grown from the stem of the green darkness; each beast holds
The entire world of plants,
All elements and all the planetary system in
Itself (while the flower holds only the plant-world)
And freed from its stem by light, like the flowers in air -

No more than the father knows of the child, or the sailor of chartless isles.'

Millicent Huddleton Rogersnek

„Matróz, mi van a szigetekkel,
zöld földrészekkel, amelyek
kis magokból nőnek, az ismertek s az ismeretlenek?"

„Jöttem messzi magányos tengeren;
csak emberi világra
vágyom; a Végtelenre nem emlékezem.

A zúgó víz lombok zöld hona volt.
Hispaniola szigete
mint június gesztenyelombja nyit.
Az arany földje az - s mint eső hosszú levélhanggal arany esik.

Aranyrögöt hozott egy agg... kicsit,
mint hámozott, sáros dió; nagyot,
mint a narancs, homok s lapi
tapadt rá még. S tudtuk: kigyújtja az éjt a jánosbogár,
aranyröggel telik a vak föld és széled a homály."

„Matróz, az ismert föld térképével mi van?" „A sok
vén kínai, ki úgy csacsog, mint esőszomjú nyári lomb,
megrajzolta a tudott táj képét - a pár
szigetet és a két hont, melynek határát ismerte már.

Úgy hitték, hogy kerek az ég,
négyszög a föld, s hazájuk a föld közepe, mint ahogy ön
s én magam annak hisszük, s hogy a csillagok
belőlünk nőnek ki, mint tengerek arany
héja narancsfák sima törzséből kinő.

Szerintünk tótágast rajzolták a Sárga Birodalom
térképeit azon.
Ott volt Tonking, ahol
szokás szerint észak van, és Mongólia
délt díszítette. Nevük is tótágast
rótták. Mint is lehet tudni e lapos földön,
miért van lent a Dél s magasban Észak -
némely hitünk miért dobjuk magasra, hogy aztán elejtsük?"

„Matróz, mi van az égtérképpel? Ez az Orion?" „Nem. Ez távol sziget
látványa csak. Amott,
miként kertészgereblye narancs s fűszer fák tövén tűzbogarakat söpör,
kárbunkulust, gránátot, ragyogó gyémántot gyűjtenek."

„Matróz, mit tudsz énem világairól?... Itt
kisgyermek áll előtted - oly sziget,
melyhez magányos messzi víz nem küld vitorlát.
E szigetről mit tudsz; a földről,
melyből szentség, téboly, gúny, gyilkos kedv nő, mint lombtakart ág?”

„Nem többet, mint kertész vagy csillagász a zöld
tájakról, amíg jegyzékbe veszi égi csillagait
s ágyása magjait; avagy a föld nagy vadjait,
melyeknek bőre mint arany vagy tűzbogár ragyog. S orrlikaik csillagot szórnak. -

E vadak nagy virágként nőnek zöld sötétség szárán. Mindenikük
hátán egész növényvilágunk,
s bennük van mindahány elem s a bolygók
rendszere (bár a virágé csak a növényvilág),
mint a légi virág, mit a fény a száráról letör. -

Nem többet, mint atya tud gyermekéről és a matróz a térképtelen szigetekről."