Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Borges, Jorge Luis: Poema de la cantidad

Borges, Jorge Luis portréja

Poema de la cantidad (Spanyol)

Pienso en el parco cielo puritano

de solitarias y perdidas luces

que Emerson miraría tantas noches

desde la nieve y el rigor de Concord.

Aquí son demasiadas las estrellas.

El hombre es demasiado. Las innúmeras

generaciones de aves y de insectos,

del jaguar constelado y de la sierpe,

de ramas que se tejen y entretejen,

del café, de la arena y de las hojas

oprimen las mañanas y prodigan

su minucioso laberinto inútil.

Acaso cada hormiga que pisamos

es única ante Dios, que la precisa

para la ejecución de las puntuales

leyes que rigen su curiosos mundo.

Si así no fuera, el universo entero

sería un error y un oneroso caos.

los espejos del ébano y del agua,

el espejo inventivo de los sueños,

los líquenes, los peces, las madréporas,

las filas de tortugas en el tiempo,

las luciérnagas de una sola tarde,

las dinastías de las araucarias,

las perfiladas letras de un volumen

que la noche no borra, son sin duda

no menos personales y enigmáticas

que yo, que las confundo. no me atrevo

a juzgar la lepra o a Calígula.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemas-del-alma.com

A mennyiségek verse (Magyar)

A messzi, magányos fényekkel izzó,

zord és puritán égre gondolok,

mit annyi éjen át bámult Emerson,

Concordja csikorgó havát tapodva.

Itt az égen töméntelen a csillag.

Töméntelen az ember. Madarak

és rovarok számtalan nemzedéke,

kígyófélék, csillagos jaguár,

összeszövődő s szétváló bozótok,

millió levél, kávé- és homokszem

telepszik a reggelre, létrehozva

mihaszna csöppnyi labirintusát.

Lehet, hogy lábunk alatt minden hangya

egyetlen Isten előtt, aki őket

is számba veszi, különös világa

jól kiszabott törvényei szerint.

Ha nem így volna, az egész mindenség

súlyos tévedés lenne, puszta káosz.

A víz és az ébenfa tükrei,

az álmokat felvillantó tükör,

az ázalagok, halak és korallok,

a teknőcök menete az időben,

egyetlen este fénybogarai,

az araukáriák dinasztiái,

egy könyvben a finommívű szedés,

mit az éj sem töröl el - éppolyan

személyesek s rejtélyesek, akár én,

kiben itt kavarognak. Hogy itélnék

a lepra vagy Caligula fölött?

 

 

San Pablo, 1970



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://users.atw.hu

minimap