Chansons populaires, .: Lajos király meg a lánya (La fille au roi Louis Magyar nyelven)

Le Roi Louis est sur son pont
Tenant sa fille en son giron
Elle se voudrait bien marier
Au beau Déon, franc chevalier

Ma fille, n'aimez jamais Déon
Car c'est un chevalier félon;
C'est le plus pauvre chevalier,
Qui n'a pas vaillant six deniers.

— J'aime Déon, je l'aimerai,
J'aime Déon pour sa beauté,
Plus que ma mère et mes parents,
Et vous mon père, qui m'aimez tant.

— Ma fille, il faut changer d'amour,
Ou vous entrerez dans la tour.
— J'aime mieux rester dans la tour,
Mon père que de changer d'amour.

— Et vite, où sont mes estafiers,
Mes geôliers, mes guichetiers,
Qu'on mette ma fille en la tour :
Elle n'y verra jamais le jour.

Elle y fut bien 7 ans passés
Sans que personne la vint trouver
Au bout de la Septieme année,
Son père vint la visiter

Bonjour ma fille comment vous va
Helas mon pere il va bien mal
L’ai un coté mangé aux vers
Et les deux pieds pourris aux fers

Mon pere avez vous de l’argent
5 à 6 sous tant seulement
C’est pour donner au geolier
Qu’il m’y desserre un peu les pieds

Oui da ma fille nous en avons
Et des milles et des millions
Nous en avons a vous donner
Si vos amours vous les changez

— Avant que changer mes amours,
J'aime mieux mourir dans la tour.
—Eh bien ma fille, vous y mourrez,
De guérison point vous n'aurez.

Le beau Déon, passant par là,
Un mot de lettre lui jeta;
Il y avait dessus écrit:
"Belle, ne le mettez en oubli";

Faites-vous morte ensevelir,
Que l'on vous porte à Saint-Denis;
En terre laissez-vous porter,
Point enterrer ne vous lairrai.

La belle n'y a pas manqué,
Dans le moment a trépassé;
Elle s'est laissé ensevelir,
On l'a portée à Saint-Denis.

Le roi va derrière en pleurant,
Les prêtres vont devant chantant:
Quatre-vingts prêtres, trente abbés,
Autant d'évêques couronnés.

Le beau Déon passant par là:
— Arrêtez, prêtres, halte-là!
C'est m'amie que vous emportez,
Ah! laissez-moi la regarder!

Il tira son couteau d'or fin
Et décousit le drap de lin:
En l'embrassant, fit un soupir,
La belle lui fit un sourire

— Ah! voyez quelle trahison
De ma fille et du beau Déon!
Il les faut pourtant marier,
Et qu'il n'en soit jamais parlé.

Sonnez trompettes et violons,
Ma fille aura le beau Déon.
Fillette qu'a envie d'aimer,
Père ne peut l'en empêcher!

Quatre ou cinq de ces jeunes abbés
Se mirent à dire, tout haut riant :
— Nous sommes venus pour l'enterrer,
Et nous allons la marier !

Lajos király nagy lázban van,
Lányát fogja jó szorosan
A lány szíve majd megszakad
Szép Déonért ki hős lovag

Ne szeresse, lányom, Déont
Nem segít az de rontva-ront
Ő a legrongyosabb lovag,
Tüszőjében hat pénz maradt.

— Szeretni csak Déont fogom
Szépségéért, mert szép Déon,
Jobban mint szülő anyámat
S felségedet, jó atyámat.

— Szerelmet váltson de rögtön
Vagy elnyeli a várbörtön.
— Legyek inkább gúzsban, vasban
Minthogy szerelmem elhagyjam.

—Tíz porkoláb nyomban ide!
Börtönőreim serege!
Tömlöcbe zárni lányomat,
Soh’se lásson napsugarat.

7 évig sorvadt odabenn,
Nem nézett felé senki sem
Hét éve volt börtön rabja,
Akkor odajött az apja.

Szép jó napot, hogy van, lányom?
Sajnos atyám, az ág is nyom
Fél oldalam férges, lyukas,
Másik felem hasgatja vas.

Atyám hogyha pénze vagyon,
Öt garas jól jönne nagyon
Lefizetném az őrömet
Lazítsa meg bilincsemet.

Nagy a kincstár, fillér, tallér
Van ott amennyi csak elfér,
Adhatunk, amennyi csak kell,
Hogyha fölhagy szerelmével.

— Szerelmemmel föl nem hagyok,
Meg inkább tömlöcben halok.
— Akkor, lányom, máris halhat,
Más gyógyulást nem találhat.

A szép Déon arra menet
Bedobott egy kis levelet;
Az állt abban a levélben:
„Ne feledje ezt, szépségem:

Magát Ön holtnak tettesse
A városszélre vitesse,
Ott nyugodtan várni tessék,
Nem hagyom, hogy eltemessék."

Nem is maradt az halatlan
Épp a kellő pillanatban;
A koporsóba helyezték,
Város szélére kísérték.

Őfelsége hátul zokog,
Elöl zsolozsmáznak papok,
Pap nyolcvan, apát vagy harminc,
Hiány prelátusokban sincs.

A szép Déon is ott lépked:
„Pap, apát, püspök és érsek!
Az én hölgyem kíséritek,
Álljatok meg, hadd nézzem meg!”

Színarany kést húzott elő,
Szét lett vágva a szemfedő:
Megcsókolta és sóhajtott,
A királylány rámosolygott.

„Ó, álnokság, gaz, galád csel!
Lányom s Déon követé el!
Mégis adjuk össze őket
S ne beszéljünk róla többet.”

Szóljon trombita, cimbalom,
Egymásé lesz lányom s Déon.
Lány ha szeretne és szeret,
Apja nem gátolhatja meg.

Négy vagy öt fiatal apát
Halálra kuncogta magát:
„Azt hittük hogy lányt temetünk,
Most meg legitt eskethetünk.
   
   

https://www.youtube.com/watch?v=RfnzKilIAHk