Gyallay-Pap Sándor: Herr, hilf mir! (Uram, segíts! Német nyelven)

Sziklaszálas, napbarnított apám

az eke érdes szarvát fogva

öregedett meg

Anyám, liliomlelkü édesanyám

sarlóval kezében érte meg

az ötvenedik évet.

Talán hű hitvesénél is jobban

szerette a Nyikómenti rétet:

a szántók enyhe, hímes hajlatát.

És ma

verejtékes, hosszú esztendők után

a két galambősz, görnyedt öreg

a kert szögéből elborultan,

sirva nézi:

a szent, féltett búzaföldek

másnak ontják a kévét, az életet…

.

Uram, segíts!

Hallod-e: a morzsálódó ősi rög

vesztét érezve sikolt élesen!

Uram, segíts!

Segíts, mert választott földeden

maholnap minden semmivé lesz,

- maholnap minden elenyész...

Szüleimnek

Mein Felsenfest und gebräunter Vater,

das raue Horn des Pfluges haltend,

so wurde er alt.

Meine Mutter, mein lilienbeseelte Mutter

mit einer Sichel in seiner Hand,

hat sie das fünfzig erreicht.

Vielleicht besser als ihren Ehemann

liebte die sanften Nyikóner-Wiesen:

Die sanfte, männliche Biegung der Felder.

Und heute,

nach langen, schweren, schweisstreibenden Jahren

die zwei taubengrauen gebeugten Greis

von der finsteren Ecke des Gartens,

schauen weinend:

Die heiligen Weizenfelder,

geben anderen die Garben, das Leben …

Herr, hilf mir!

Hörst du: das Zerbröckelndes uralter Bult,

seinen Verlust fühlend, schrie er scharf auf!

Herr, hilf mir!

Hilf mir, weil auf dein auserwähltes Land,

weil über kurz oder lang bald nichts wird,

weil über kurz oder lang alles verschwindet.

An meine Eltern