József Attila: E gata inventarul (Kész a leltár Román nyelven)

Magamban bíztam eleitől fogva -
ha semmije sincs, nem is kerül sokba
ez az embernek. Semmiképp se többe,
mint az állatnak, mely elhull örökre.
Ha féltem is, a helyemet megálltam -
születtem, elvegyültem és kiváltam.
Meg is fizettem, kinek ahogy mérte,
ki ingyen adott, azt szerettem érte.
Asszony ha játszott velem hitegetve:
hittem igazán - hadd teljen a kedve!
Sikáltam hajót, rántottam az ampát.
Okos urak közt játszottam a bambát.
Árultam forgót, kenyeret és könyvet,
ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb.
Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen,
de ágyban végzem, néha ezt remélem.
Akárhogyan lesz, immár kész a leltár.
Éltem - és ebbe más is belehalt már.

M-am încrezut-n mine de la început -
dacă n-are nimic, nici nu e scump
pentru om. Nicicum mai de preți,
ca la animal, pierind pe veci.
Chiar dacă m-am temut, m-am descurcat -
m-am născut, m-am integrat, am excelat.
Pe toți, cu măsură, i-am plătit,
care mi-a dat gratis, l-am iubit.
Când m-a amăgit-n joc o femeie,
am crezut-o - ca pe plac să-i fie!
Am frecat nava, am tras ghiordelul.
Printre deștepți făcând pe tembelul.
Am vândut morișcă, pâine, carte,
vers - ce era mai simplu - ziare.
Nu în luptă, nici pe ștreangul blând,
ci în pat voi sfârși, sper, în curând.
Oricum va fi, am și inventarul.
Am trăit – din asta a murit și altul.