Juhász Gyula: Zur Theiss (A Tiszához Német nyelven)

Te vagy szívemnek legrégibb szerelme,

Szép, szőke tündér, édesbús Tiszánk,

Hányszor álltam partodnál énekelve,

Míg benned ringott a magyar világ,

A csillogó ég és a szőke fűzfák,

A fűzfán varjú, felleg az egen.

Nem hiányzik-e néked egy letűnt láng,

Egy kihúnyt nap, az én tekintetem?

Du bist die Liebe meines Herzens schon lang

blonde Fee, unsere bittersüss’ Theiss,

wie oft stand ich an deinem Ufer und sang,

bis dich die ungarische Welt zerreiss,

der glitzernde Himmel ‘d die blonden Weiden,

an Weiden, Krähen, Wolken am Himmel.

Vermisst du nicht die erloschenen Flammen

und Leichentücher die Augenwimper?