Madách Imre: Prosa und Poesie (Próza és Poézis Német nyelven)

Csodálod a virágnak színeit,

Imádod a lányt eszménykép gyanánt,

Fellelkesülsz a nagyság szavaira,

Költő vagy, minden hétköznapi bánt,

S mégis, ha a virágnak gyökere

Nem lenne földben, hervadna korán,

Ha a prózába sohse szállna le,

Nem lenne oly virágzó a leány.

S midőn a szónok úgy fellelkesít,

Előbb már odahaza jóllakott. -

Igy jár karöltve eszmény és göröngy,

Nem szabad azt széjjelszakítanod.

Du bewunderst die Farben der Blume,

du Himmels das Mädchen an, als Ideal,

bist erfüllt von den Worten der Größe,

bist ein Poet, tut weh das allerlei,

und dennoch, wenn das Wurzel die Blume

wär’ nicht im Erde, würd’ es verdorren,

‘d nie in Prosa hinabsteigen würde,

wär’ nie so schönes Mädchen am Morgen.

Und wenn der Sprecher so ermutigt ist,

daheim hatte er sich vollgefressen. -

So geh ‘n Ideal und Scholle Hand in Hand,

man darf es nicht auseinanderbrechen.