Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Tompa Mihály: Der Storchwitwe (Özvegy gólya Német nyelven)

Tompa Mihály portréja

Vissza a fordító lapjára

Özvegy gólya (Magyar)

Távol tenger szigetérűl

Visszakerült párja nélkűl.

A szigetnek vad lakója

Tartja párját nyügben,

Vagy elveszett - mert közöttök

Nincs, ki lenne hütlen!

 

S alig lesz az ég sugáros,

A tavakra el-kiszálldos;

De sietve visszafordul,

Mintha fészkén várnák,

Hol örvendve, kelepelve

Lebocsátja szárnyát.

 

Tojás-költés idejére

Ő is lapul a fészkére;

Üres fészkét üli híven,

Üli éhen, szomjan;

Be-benyúlkál az orrával

Hű anyai gondban.

 

Fiatalok szárnya megnőtt,

Vigan űzik már a felhőt;

S ő egész nap a fiait

Tanitgatja szállni;

Itt az idő: hüvesülnek

A nap éjszakái.

 

Itt az idő: s utnak indúl,

Száll a messze tengeren túl;

Fészke mellett itt is, ott is

Hiven forgolódik;

Vándorlását, gyötrődését

Igy folytatja holtig.

 

Szemeimmel elkísérem,

Mikor száll a kéklő égen;

Ez a madár mintha sorsunk

Élő képe volna!

A szív ha szent tárgyat veszt el,

Tartja magát képzelettel,

Mint az özvegy gólya!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Der Storchwitwe (Német)

Weit weg auf einer Insel im Meer

ohne Partner sie Zurückkehr.

Vielleicht ein Inselbewohner

hält Ihren Partner fest,

weil bei Ihnen gibt es nie, dass

es der Partner verlässt!

 

Kaum wird noch der Himmel strahlen,

fliegt zu den Seen, wo sie waren;

doch sie kehrt immer hastig um,

als würden sie warten,

wo mit glücklichem Geklapper

mit den Flügeln schlagen.

 

Und auch zur Eiablage Zeit

es lauert auf dem Nest zurzeit;

sie sitzt treu in dem leeren Nest,

sie sitzt hungrig, durstig;

sie steckt ihre Nase hinein,

als treue Mutter eilig.

 

Die Jungen sind flügge, wurden

lustig, jagen jetzt die Wolken;

und die Söhne den ganzen Tag

sind am Fliegen wagen;

es ist so weit: Langsam wird kalt,

die Nächte von Tagen.

 

Zeit ist, auf den Weg zu machen,

fliegt über das grosse Wasser;

ein grosses Treiben rundum Nest,

getreu dreht sich hin ‘d her;

sein Umherirren tut so sehr,

macht, bis sie stirbt, so fest.

 

Begleite sie mit den Augen

in den Himmel, den blauen;

genau wie unser Schicksal

auf die Erde wäre,

wenn das Herz sein Glaube verliert,

und wenn auch die Fantasie irrt,

als Witwenstorch sehe!

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap