Annyenszkij, Innokentyij Fjodorovics: Поэзия

Над высью пламенной Синая

Любить туман Ее лучей,

Молиться Ей, Ее не зная,

Тем безнадежно горячей,

Но из лазури фимиама,

От лилий праздного венца,

Бежать... презрев гордыню храма

И славословие жреца,

Чтоб в океане мутных далей,

В безумном чаяньи святынь,

Искать следов Ее сандалий

Между заносами пустынь.

Sinai tüzes csúcsára érve,

Hol fényének homálya ül,

Reménytelen, vad szenvedéllyel

Imádd Őt ismeretlenül.

De fuss a kék tömjén ködétől,

A dicsőség koszoruját

Megvetve... Fuss a temploméjből,

Ne halld meg papjai szavát!

A messzeségbe - óceánba

Merülve - áhitozz csodát,

Keresd a sívó pusztaságban

Saruja megszentelt nyomát.