Jeszenyin, Szergej: Ах, как много на свете кошек

Сестре Шуре

Ах, как много на свете кошек,

Нам с тобой их не счесть никогда.

Сердцу снится душистый горошек,

И звенит голубая звезда.

Наяву ли, в бреду иль спросонок,

Только помню с далекого дня –

На лежанке мурлыкал котенок,

Безразлично смотря на меня.

Я еще тогда был ребенок,

Но под бабкину песню вскок

Он бросался, как юный тигренок,

На оброненный ею клубок.

Все прошло. Потерял я бабку,

А еще через несколько лет

Из кота того сделали шапку,

А ее износил наш дед.

Сентябрь 1925

Nővéremnek, Surának

Ó, mennyi macska van a világon,

Megszámolni sohasem tudjuk őket.

A szív szagos bükkönyről álmod,

És egy kék csillag csilingelget.

Éberség, delírium vagy félálom,

Csak egy messzi napról emlékem...

A kanapémon egy cica dorombol,

És néz rám egykedvűen.

Akkor még gyermek voltam,

Dalolgatott a nagymama.

S mint egy tigriskölyök a cica

Ugrott az elejtett gombolyagra.

Minden eltűnt. Elment nagymama,

Nem telt el sok év csak egynehány,

Abból a macskából készült kalap,

És viselte a nagyapánk.