Lasker-Schüler, Else: Majd (Dann in Hungarian)

… Dann kam die Nacht mit Deinem Traum

Im stillen Sternebrennen.

Und der Tag zog lächelnd an mir vorbei,

Und die wilden Rosen atmeten kaum.

Nun sehn’ ich mich nach Traumesmai,

Nach Deinem Liebeoffenbaren.

Möchte an Deinem Munde brennen

Eine Traumzeit von tausend Jahren.

… Majd éj jött, álmodtam, Veled,

Csendes csillag parázslott.

És a nap repült, csupa mosoly volt,

Vad rózsákban megállt a lehelet.

Májusi álom, az vonz most,

Hogy kinyilvánítsd szerelmedet.

Kell, hogy égessen szád, parázsod,

úgy ezer éves álom lehet.