Ringelnatz, Joachim: Az ülő légy meg a repülő repülő (Die Fliege im Flugzeug (flúgos vers) in Hungarian)

Ich war der einzige Passagier
Und hatte – nur zum Spaße –
Eine lebende Fliege bei mir
In einem Einmachglase.

Ich öffnete das Einmachglas.
Die Fliege schwirrte aus und saß
Plötzlich auf meiner Nase
Und rieb sich die Vorderpfoten.
Das verletzte mich.
Ich pustete. Sie setzte sich
Auf das Schildchen »Rauchen verboten«.

Ich sah: der Höhenzeiger wies
Auf tausend Meter. Ha! Ich stieß
Das Fenster auf und dachte
An Noahs Archentaube.
Die Fliege aber – ich glaube,
Sie lachte.
Und hängte sich an das Verdeck
Und klebte sehr viel Fliegendreck
Um sich herum, im Kreise,
Unmenschlicherweise.

Und als es dann zur Landung ging,
Unser Propeller verstummte,
Da plusterte das Fliegending
Sich fröhlich auf und summte.

Gott weiß, was in mir vorging,
Als solches mir durchs Ohr ging.
Ich weiß nur noch, ich brummte
Was vor mich hin. So ungefähr:
Ach, daß ich eine Fliege wär.

    
Egyetlen utas voltam s velem
– Időm töltéseképpen –
Legyem élőn s elevenen,
Befőttesüvegében.

Kinyitottam az üveget.
Az orromra ülepedett
A légy, és örömében
Tenyerét dörzsölte a báva.
Ezt nem tudtam szeretni,
S ráfújtam. A „Nem dohányzó”-cetli
A falon nem várta hiába.

Nézem a magasságmutatót:
Ezer méter. Az ablakot
Kitártam a légy előtt,
S Noé galambja jutott eszembe.
A légy egy cseppet sem feszengve
Kiröhögött.
Felszállva felosont
S felszarta a plafont
Köröskörül a beste,
De rettenetesre.

Leszállt a gép, megállt a négy
Motor s a lég csavarja,
Helyettük szárnyakat a légy
Kapott, nagy zajt kavarva.

Tudj’ Isten, végbe bennem
Mi ment, ezzel fülemben!
Csak azt tudom, hogy arra
Bámulva ez ötlött belém:
Ellennék légyként jól, el én!
   
  
    
Felsz..ta a plafont: nem mondhatjuk azt, hogy lesz..ta, mert hiszen a plafon a légy és az őt megéneklő lírikus fölött volt, nem pedig alattuk.