Klabund: A Császár (Der Kaiser in Hungarian)

Das goldne Licht des sonnenhaften Thrones
Fällt auf der Majestät gefurchte Mienen.
Um die Gestalt des hohen Himmelssohnes
Stehn in Ergebenheit die Mandarinen.
Er blickt, dieweil er leitet Licht und Land,
Durchs offne Fenster in den Blütenreigen.
Ein Blumenantlitz ist ihm zugewandt.
Ein Fächer winkt. Der Kaiser hebt die Hand
Und schreitet zwischen Köpfen, die sich neigen.

Naplényegű-Trónfény-Arany-Keretben
Sugárzik Fenségboronálta Arca.
Hű mandarinjaitól körbevetten
Trónol Égfia magasztos Alakja.
Szemétől fény és föld nem rész — egész.
Az ablakon tekintete ki- s átszáll.
Rá vissza virágorca néz.
Legyező rezzen. Fel mutat a Kéz,
Leszegett fők között vonul a Császár.

(V.ö. Hugo von Hofmannsthal: A Kínai Császár beszél, l. ott.)