Cântec de iarnă II (Román)
Eşti atât de frumoasă, iarna! Câmpul întins pe spate, lângă orizont, şi copacii opriţi, din fuga crivăţului... Îmi tremură nările şi nici o mireasmă, şi nici o boare, doar mirosul îndepărtat, de gheaţă, al sorilor. Ce limpezi sunt mâinile tale, iarna! Şi nu trece nimeni doar sorii albi se rotesc liniştit, idolatru şi gândul creşte-n cercuri sonorizând copacii câte doi, câte patru. Feltöltő | Kopacz István |
Az idézet forrása | https://poetii-nostri.ro/nichita-stanescu-cantec-de-iarna-ii-poezie-id-16862/ |
|
Téli ének II (Magyar)
Oly szépséges vagy, ó tél! A háton fekvő mező, közel a horizonthoz, és a nemere vágtatásából megfékezett fák-.. Az orrlyukaim remegnek és sehol egy illat sehol egy fuvallat, csak távoli szaga a jégnek a napkeltéknek. Milyen áttetsző a kezed, tél! És nem csusszan át senki csak a fehér napok keringenek csendesen,
bálványimádón és a gondolat bővül körkörösen fellármázva a fákat kettesével négyesével.
|