Der Prinzipienreiter (Német)
Ein altes Prinzip sagte zu seinem Reiter: »Steig ab, o Herr. Ich kann nicht mehr weiter. Verschone mich endlich. Es wäre mir lieb, du suchtest dir ein neues, beßres Prinzip.« Der Reiter aber meinte mit ernstem Gesicht: »Schon aus reinem Prinzip geht so was nicht. Ich reite dich weiter — ganz einerlei — und sei es — bis in die Abdeckerei. Meine Prinzipien sind prinzipiell bis auf die Knochen — bis auf das Fell.« So sprach der Reiter zu seinem Prinzip, gab ihm die Sporen und auch einen Hieb. Prinzip ist Prinzip — ganz unbestritten. So werden Prinzipien zu Tode geritten. Aber was ein richtiger Prinzipienreiter ist, der wirft selbst ein totes Prinzip nicht auf den Mist. O nein — er läßt es gerben und stopft es aus und reitet es als Steckenpferdchen nach Haus. Ja, wozu wären sonst die Prinzipien da? O, Santa Konsequentia. — |
Az elvlovag (Magyar)
Egy ó elv szólt az őt meglóvagolónak: „Uram, már nem vagyok én jó elvi lónak, Szállj már le rólam, a vágyam ez, ó, szolgáljon egy elvibb, új csataló. A lovag azonban így szólt nagy komolyan: „Már pusztán elvi okokból sem lesz semmi olyan. Tovább lovagolni foglak ezér’, nem választ el minket, csak a pacipecér. Az én elveim elvszerüek, a bőröm, a csontom is, valamint az ülep.” A lovag az elvein így lovagolt, megsarkantyúzta lovát sőt rácsapott. Az elv az elv — ez nem vita tárgya. Elved veled eggyütt rogy le halálos ágyra. Egy igazi vérbeli elvlovag holt elvet sem temet el, bármily nagy a hullaszag. Ó, nem — kicserezteti bőrét s kitömeti, s vesszőparipája lesz neki. Különben mitől elv az az elv? Uram fia! Ó, Santa Consequentia. —
|