Endrikat, Fred: Weltanschauung

Der Sommer färbt die Äpfel rot,
die Trauben und die Beeren.
Der Mohn in Farbenflammen loht,
sein Leuchten zu entzünden droht
die strahlend gelben Ähren.
Nur Farbenpracht, wohin man schaut,
wohin man hört, ein Klingen.
Der weite Sommerhimmel blaut,
in lichten Höhen jubelnd laut
die kleinen Lerchen singen.

Der Maulwurf in der Erde gräbt,
weiß nichts von diesen Dingen.
Er hat das Schöne nie erlebt.
Der Finsterling nach unten strebt
und wühlt nach Engerlingen.

Es findet jeder, wie er kann,
auf seine Art Erbauung.
Schaut man die Welt von oben an –
von unten – so hat jedermann
die beste Weltanschauung.

A nyár fest, almát pirosít,
szőlőt, epret s a málnát.
A pipacs izzik, úgy virít,
kis híján tűzlángba borít
búzát, ott gyújtva máglyát.

Színorgia köröskörül,
hangok életre kelnek.
A széles égbolt kék, örül,
s egy ujjongó kar legfölül:
pacsirták énekelnek.

A vakond túrja föld porát,
mind erről mit se tudva.
Szépséget ő sohase lát.
Ő sötét alagútbarát,
csimasznak vonzza odva.

Minden találhat épülést
ha jó helyen terelget.
Lehet felülről nézni szét
vagy alulról — mindenki szép
világnézetre lelhet.