Rückert, Friedrich: Du bist mein Mond

Du bist mein Mond, und ich bin deine Erde;

Du sagst, du drehest dich um mich.

Ich weiß es nicht, ich weiß nur, daß ich werde

In meinen Nächten hell durch dich.

Du bist mein Mond, und ich bin deine Erde;

Sie sagen, du veränderst dich.

Allein, du änderst nur die Lichtgeberde,

Und liebst mich unveränderlich.

Du bist mein Mond, und ich bin deine Erde;

Nur mein Erdschatten hindert dich,

die Liebesfackel stets am Sonnenherde

Zu zünden in der Nacht für mich.

A holdam vagy, és én vagyok a Földed;

Azt mondod, köröttem forogsz.

Nem tudom, de tudom: létezem tőled,

Éjjeleimbe fényt sodorsz.

A holdam vagy, és én vagyok a Földed;

Mondják, hogy a fényed lanyhul.

De a fényt csak másképp törted,

És szeretsz változatlanul.

A holdam vagy, és én vagyok a Földed;

Csak Föld-árnyékom akadály,

hogy nap tüzéből fáklyát gyújtson öled

S nékem világítson a táj.