Ringelnatz, Joachim: Der Unfall

Es sprach das Gehirn erschüttert
Zur Nase: »Du blutest stark!«
Es sagte der Hut verbittert:
»Ich bin total zerknittert
Und war aus Seide gefüttert
Und kostete dreißig Mark!«

Es sagte das Auge verschwommen:
»Ich fühle mich wieder frei.
Das Ganze wird uns gut bekommen;
Das Herz ist nicht entzwei!«

Das Herz sagte: »Sowas kommt vor.
Vor allem aber lebt unser Humor,
Und deshalb werde ich nun
In eurem Namen Gott innig danken,
Wie das die Erschreckten und Kranken –
Leider fast nur die – tun!«

Szólt mélyen megrázva az Agy
Az Orra Véréhez: „Eredj!”
Így szólt a Kalap: „Eh, hagyd.
„Teljesen összegyűrve vagy-
Ok! Én, a nyúlszőrön nevelt, a nagy!
S az áram dollárban is huszonegy!”

Így szóla a Szem folyadékban úszva:
„Szabad vagyok, újra szabad.
Az Egészünk majd csak valahogy kihúzza,
Ha a Szív meg nem hasadt!”

És szólt a Szív: „Az volna csak komor!
Mert fő, hogy el ne hagyjon a humor,
S így Istenen meditálnom van sok okos ok
Bensőleg s a ti nevetekben,
És éppen azon nevetek benn,
Hogy csupán a kórosok szorgosok."
   

   
   
(V.ö. Karinthy: Konzílium doktor Fukszról. https://mek.oszk.hu/08000/08026/html/03.htm#4)