Dickinson, Emily: (She dealt her pretty words like Blades —)

She dealt her pretty words like Blades —
How glittering they shone —
And every One unbared a Nerve
Or wantoned with a Bone —

She never deemed — she hurt —
That — is not Steel's Affair —
A vulgar grimace in the Flesh —
How ill the Creatures bear —

To Ache is human — not polite —
The Film upon the eye
Mortality's old Custom —
Just locking up — to Die.
   
   
   
(1862 körül)

    
Penge volt minden szép szava
Fényragyogásba font —
És mind lemart egy Ideget
Vagy megsínylette Csont —

Sosem gondolta — fáj —
Hogy — nem Acél visz el —
Hogy Húsbahatoló grimaszt
Nemünk rosszul visel —

Ember fájj — a jaj nem való —
Ha szemen Hályog ül
Szép régi Halandó-Szokás
Meghalni — itt Belül.
   
  
  
A vers megértéséhez teljesen felesleges, de nagyon megható életrajzi részlet: Emily Dickinson, mint számos személyes sőt magánjellegű verséből is kitűnik, túlzó, rajongó csodálattal, talán szerelemmel vegyes csodálattal övezett néhány embert, köztük Sue nevű sógornőjét. Egy életrajzírója szerint erre a sógornőre vonatkozik ez a vers (az angolban a névmásból kiderül, hogy nő volt az illető). Nos tizenöt évig nem ment át a tőle kőhajításnyira lakó Sue-hoz...