Hopkins, Gerard Manley: God's Grandeur

The world is charged with the grandeur of God.

It will flame out, like shining from shook foil;

It gathers to a greatness, like the ooze of oil

Crushed. Why do men then now not reck his rod?

Generations have trod, have trod, have trod;

And all is seared with trade; Bleared, smeared with toil;

And wears man's smudge and shares man's smell: the soil

Is bare now, nor can foot feel, being shod.

And for all this, nature is never spent;

There lives the dearest freshness deep down things;

And though the last lights off the black West went

Oh, morning, at the brown brink eastward, springs —

Because the Holy Ghost over the bent

World broods with warm breast and with ah! bright wings.

Egy világ, mit Isten fensége hord.

Villámlana: lemez, ha lengetik,

duzzadna dúsan: olaj, ha ütik.

Pálcája mégsem rettenti e kort?

Hány nemzedék tiport, tiport, tiport;

kereskedés rohaszt, robot kerít;

szennyünk-szagunk a dolgok átveszik,

cipős láb tompul, tűnt zöld tere zord.

Ám a természet éled egyre újra,

édes üdeség él még, rejtve mélyén:

komor Nyugaton bár minden kihúnyna,

kél a hajnal Kelet barnás szegélyén –

a Szentlélek föld-ívünkre borulva

jő, keble forró, szárnya csupa szép fény.