Lindsay, Vachel: The Angel and the Clown

I saw wild domes and bowers
And smoking incense towers
And mad exotic flowers
In Illinois.

Where ragged ditches ran
Now springs of Heaven began
Celestial drink for man
In Illinois.

There stood beside the town
Beneath its incense-crown
An angel and a clown
In Illinois.

He was as Clowns are:
She was snow and star
With eyes that looked afar
In Illinois.

I asked, "How came this place
Of antique Asian grace
Amid our callow race
In Illinois?"

Said Clown and Angel fair:
"By laughter and by prayer,
By casting off all care
In Illinois.

Bősz dóm, lugasvarázs sok,
Tömjéntornyok, parázslók,
És tomboló virágok
Ez Illinois.

Hol ásított verem,
Most égi kút terem
Bor, nektár, szertelen,
Ez Illinois.

Torony, tömjén alatt
Két lény támaszt falat:
Angyal- s bohóc-alak.
Ez Illinois.

A Bohóc mint olyan;
Társán hócsillagruha van,
Néz, messze, hangtalan.
Ez Illinois.

Így én: „Itt? Ez a hely?
E Keleti Kehely?
Hol csupa durva fej?
Ez Illinois?”

Angyal s Bohóca mond:
„Kacaj szül s ima hont,
És pokolba, mi gond.
Ez Illinois.”
   
   
   
Illinois kiejtése kb.: ilinoi, ilenoj.

Azt hallottam hajdan Hankiss Elemér tanár úr óráján, hogy Amerikában szinte kötelező az optimizmus, a negatív dolgok felett való szemhúnyás. Hogy például a vénasszonyok úgy öltözködnek, mintha húszévesek volnának, a halottakat gyorsan elparentálják és igyekeznek nem tudomásul venni, hogy halál is van a világon stb. Ez nyilván csak általánosítás; az általánosítások nemigazak, szimplifikációk, de azért többnyire van bennük némi igazság-mag is. Erópában is „Barátságos arcot kér” a fényképész, de Amerikában mindjárt azt akarja, hogy arcodra fagyjon a műmosoly, amíg ő nem végzett a lefényképezéseddel: „Keep smiling!". Már régen feltűnt nekem, hogy míg az európai komolyzenészek (különösen a szovjetek, de nem csak ők) szinte mindig komoly sőt tragikus képet vágnak fényképeiken, az amerikaiak csaknem mindig mosolyognak, sőt olykor éppenséggel vigyorognak mint egy gorilla; a politikusok is hasonlóképpen. Amerikai barátom kedvenc szavajárása volt: „I am positive! Én mindennek a jó oldalát látom”; ezt mondta a börtönben is, ahová mostohafia juttatta azzal a hazug váddal, hogy a barátom őt megpofozta. 

A vers speciálisan Illinois-nak tulajdonítja ezt az angyali bohócpozitivitást; valószínű, hogy objektíve az Egyesült Államok többi félszáz államára is igaz ugyanannyira, amennyire Illinois-ra igaz, de pozitív dolognak tartom (nini, már én is! talán azért, mert épp most jöttem haza öthetes amerikai látogatásomról...), tehát pozitív dolognak tartom, hogy egy állam, egy város, sőt még egy falu is, kialakítson magának ne csak valamiféle lokálpatriotizmust hanem lokálmitológiát is. (Persze nem a nemodavalók gyűlölése, kirekesztése útján, amint az is nagyon divatos, főleg progresszív, haladó berkekben: aki nem a mi vadonatúj világmegváltó nótánkat fújja, az primitív, elmaradott, reakciós,  „választásos autokrata", sőt fasiszta...)