a kis cirkusztól
mely jár vándorol
nem tudta meg a
vén kötéljáró
hogy hébe-hóba
ő alvajáró
nem használt volna
ha valaki szól
mikor a közjó
szép holdas éjjel
az ősi vászon
lyukán keresztül
csillaglámpákat
gyújtott egestül
a kötéljáró
pontban megjelent
pedig nem volt oly
magabizos ő
szédült is olykor
fájt a dereka
nem volt a régi
ez volt a csoda
kétségtelenül
ez volt meglepő
nem kell már ernyő
egyensúly inga
ugrott kecsessen
könnyű a teste
ment egyenessen
félre se lesve
mint egy félisten
kötelén ringva
nos meg mi esett
egy utcagyerek
egy elfenekelt
kis prolikölyök
belopakodott
vadszagok között
és csodálkozott
két szem kimeredt
potyanéző volt
jé mi van ottan
lelkesen tapsolt
ily csoda tetszik
ám alvajáró
ha fölébresztik
bár kötéljáró
földre lepottyan
a kis cirkusztól
mely jár vándorol
nem tudta meg a
vén kötéljáró
hogy hébe-hóba
ő alvajáró
jók eme népek
mind valahol
https://www.youtube.com/watch?v=vhTNyUaawlQ
https://www.youtube.com/watch?v=ClsdGru1sbQ
(A zenében itt az általános szokástól eltérően a sor végén nem esik hangjegy az -e hangokra, nem éneklik ki, és a sor belsejében is csak akkor és csak azért, hogy a sor öt szótagból, öt kiénekelt hangból álljon, ne kevesebből.)